A „krónikus” megnevezés a görög chronos (idő) szóból származik. A krónikus sebeket a köznyelvben leggyakrabban fekélynek nevezik, az orvosi szaknyelv az ulcus megnevezést használja. Ezek a sebek jellemzően nem külső hatásra (pld. vágás, égés) alakulnak is, hanem annak következtében, hogy a seb területén valamilyen okból romlik a vérkeringés, a bőrszövetek tápanyag ellátottsága csökken és a bőr „elhal”. A már kialakult fekély gyógyulását a megromlott keringés tovább hátráltatja.

A nehezen gyógyuló sebek, fekélyek problémája a népesség jelentős hányadát érinti, hozzávetőleg minden ötvenedik embert. A szaknyelven krónikus sebnek nevezett tünetek az átlagéletkor emelkedésével és az életmódbeli változásokkal párhuzamosan egyre gyakrabban jelennek meg, de a modern kezelési lehetőségeknek köszönhetőn a gyógyulási kilátások is jobbak.
 
Fontos kiemelni, hogy a nehezen gyógyuló seb tünet, amely mögött gyakran régóta fennálló betegség húzódik meg. Gyógyulás csak akkor várható, ha nem csak a sebet látjuk el, hanem a fennálló alapbetegséget is kezeljük.

A krónikus fekélyek kialakulásának hátterében leggyakrabban keringési zavar, azon belül is vénás probléma áll, a lábszárfekélyek mintegy 70%-a vénás eredetű. A cukorbetegség következtében kialakult ér- illetve idegkárosodás szintén gyakran okoz fekélyesedést. Nehezen gyógyuló sebek kialakulásához vezethet emellett a mozgás hiányából fakadó nyomásterhelés, különböző bőrbetegségek, daganatok, és különféle fertőzések is, a kiváltó okok gyakran kombináltan vannak jelen.